MEGHÖKKENTŐ SZÉPSÉGPRAKTIKÁK

Szemünk fénye

Azt már a múlt század felvilágosult asszonyai is pontosan tudták, hogy a csodaszép szemektől ragyogó tekintettel sok mindent el lehet érni. Épp ezért, amikor 1920-ban egy amerikai női magazinban megjelent cikk szemmosásra biztatta a nőket, mindenki sietve a fürdőszoba felé vette az irányt. Ezzel persze nem lett volna baj, hiszen az egyszázalékos sóoldattal történő fürdő valóban ideális a kiszáradt, túlerőltetett szem rendbehozatalára, és a bóroldatos öblítés sem buta ötlet, de a magazin tanácsa szerint "fél teáskanál erős bórsav és kettő-három csepp kámfor elegyéből készített keverékbe" kellett volna a szép szemekre vágyó hölgyeknek pislognia, ami azért különösebb vegyészeti szakképzettség nélkül is brutálisan hangzik. Itt azonban nem parancsoltak megálljt maguknak a magazin szépségtudorai, mivel az erős és hosszú szempillák érdekében azok félévente történő megnyirbálására is lelkesen bátorították olvasóikat.

Marhahús és fluorid a ragyogó arcbőrért

Az igéző pillantások mellett az arcbőr ápolására is mindig kellő figyelmet szenteltek a nők, a módszerek azonban szerencsére idővel jelentősen megváltoztak. Az 1930-as években még a marhahúsos pakolást tartották a leghatékonyabb megoldásnak, ami mára azért elég drága mulatság lenne. A korabeli praktikák szerint az ideális húsforma eléréséhez szabásmintát kellett az arcunkról készíteni, ami biztos nagy segítséget jelentett a rózsás arcbőrünkhöz szükséges marhaszelet levágásával küszködő henteseknek. A tökéletes hatás eléréséhez a piacon beszerzett húst aztán minimum két órán keresztül vagy akár egy egész éjjelen át kellett az arcon hagyni. A vállalkozó szellemű nők a pakoláson kívül a megfelelő hidratálás és a kevesebb ránc érdekében vastag krémmel fedték be éjszakánként arcukat - férjük legnagyobb örömére...

Akinek a sok jó tanács ellenére sem múltak el a mitesszerei, annak a mentolos fogkrémet ajánlották végső megoldásként. A pattanások leszárítása mellett a mentol azonban viszkető érzést és gyulladást is eredményezhet, ráadásul a fluoridos fogkrémek további bőrhibák előidézésben is segédkeznek, így ha a kozmetikus helyett inkább az otthoni módszerekre szavazunk, jobban járunk némi aloe verás kencével.
Buja szőkék, fehér fogak

A tökéletes megjelenéshez természetesen vakítóan fehér fogak dukáltak, ami az 1940-es évek hirdetései szerint kizárólag "irium" tartalmú fogkrémmel volt lehetséges. A ragyogó mosolyra vágyó iriumhívők valószínűleg döbbenten hallgatták annak a szakembernek a nyilatkozatát, aki közölte, a reklámokban hallott elnevezés valójában a nátrium-lauril-szulfátot fedi.

A haj köztudottan a fej koronája, így ennek karbantartása sem szorult háttérbe sosem. De míg mostanában a hajpakolásra és a rendszeres hajvágásra esküszünk, anno a gyakori fésülködésre akarták rávenni a nőket, mégpedig nem is akárhogy. Régi korok mesterei szerint az ápolt fejbőr és az egészségesen csillogó haj titka az egymás után százszor végigsimított hajkorona. Véleményünk szerint ez a módszer rém időigényes lehetett, azonkívül minket komolyan érdekelne, hogy annak, aki a 99. mozdulatnál leállt, vajon mi lett a büntetése? És akkor a túlzásba vitt fésülködés hátrányairól még nem is kezdtünk filozofálgatni. A nyolcvanas-kilencvenes évek divathulláma aztán magával hozta a platinaszőkeség őrületét, aminek egyik jeles képviselője nem volt más, mint a popzene nagyasszonya, Madonna. A természetes anyagok rajongói persze sosem voltak oda a hidrogén-peroxidért, így kénytelenek voltak egy sajátos megoldást alkalmazni. Biomódszerük igen egyszerű volt: citromlével tocsogósra áztatott hajjal kiültek a napra, és várták a csodát, ami ha tartós szőkeséget nem is, de kiszáradt és töredezett hajszálakat mindenképp eredményezett.